A Télapó

Este van, késő este.
A szememet nem hunyom le.
Kíváncsi vagyok már nagyon,
Milyen is vagy te, Télapó?


Nagy szakállad hófehér,
A bundád földig ér.
Felcsillan egy mosoly arcodon
Mikor meglátod a tejet és sütit az asztalon.


Vártalak, nagyon vártalak...
Mikor álom nyomta el vágyamat.
Csilingelő hangokra ébredtem
Jöttödet elkéstem.


Az ablakhoz futottam.
A kis csomagok fölött,
Megpillantottam a
Messze-távolba  repülő szánodat.

 

Zombory Nikolett költeménye

 

/Évikétől/

Pattanj pajtás, pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó